A ganglion tulajdonképpen az ízületi tok vagy az ínhüvely tömlőszerű kitüremkedéséből fejlődik ki. Leggyakrabban a kezeken alakul ki, de akár a lábakon vagy a térdeken is megjelenhet, általában ott, ahol erőteljes terhelésnek van kitéve az ízület vagy az ínhüvely – leginkább a feszítő oldalon, ritkábban a hajlítón. Ez a folyadékkal teli zacskószerű elváltozás a legtöbb esetben semmilyen panaszt nem okoz, azonban esztétikailag igencsak zavaró lehet, valamint ha nagy méretű, okozhat nyomási tüneteket is a környező szövetekben, így szükségessé válhat az eltávolítása.
Cikkünkben bemutatjuk a legelterjedtebb ízületi problémákat, a ganglionok kialakulásának okait és tüneteit, közelebbről is ismertetjük a kezelési lehetőségeket, továbbá tanácsokat és tippeket adunk az ízületek védelmében, illetve az ízületi problémák megelőzésére!
Az ízületek kötik össze egymással a csontokat, így ezek adják azok stabilitását és mozgékonyságát. A legnagyobb ízületünk a csípőízület, ami a térdünkkel együtt tartja a testsúlyunk nagy részét. Ezzel magyarázható az a tény, hogy túlsúly esetén ezen a területen alakul ki artrózis, azaz ízületi porckopás. A másik nagy ízület a váll, ami az egyik legmozgékonyabb, ezzel együtt a legérzékenyebb is. Az ízületek védelmére, mozgatására szolgálnak az izmok, így ezek edzése rendkívül fontos.
Annak ellenére, hogy az ízületek funkciói eltérőek, felépítésük alapvetően egyezik:
Az ízületeinket érintő betegségek közül két nagy csoportot emelünk ki: az ízületi gyulladást és a kopást (artrózis). Az artrózis egy rendkívül elterjedt probléma, amely során az ízületi porc egyenetlenné válik, ízületi kopás alakul ki. Ez a legtöbb esetben azokat az ízületeket érinti, melyek nagy igénybevételnek vannak kitéve.
A gyulladásos kórképek egyike a reumatoid artritisz. Ez a gyulladással járó probléma az ízületeken kívül az egész szervezetet érinti.
Ezek mellett számos probléma jelentkezhet az ízületekben és a környező ínakkal, szalagokkal kapcsolatban. Ilyen például a ganglion is.
A ganglionok az esetek 65 százalékában a kézháti oldalon és a kezek tenyéri oldalán alakulnak ki, néha az ujjak tövénél, még ritkábban a csípőnél, a térdeknél, a lábfejnél, illetve a bokánál. Alapvetően bárkinél kifejlődhetnek, de zömében a 20 és 30 év közöttieket érinti, ezen belül is inkább a nőket. Ennek oka, hogy a nők kötőszövetei sokkal gyengébbek, az ízületi tokok pedig mozgékonyabbak.
Ezek a kitüremkedések ruganyosak, tapinthatóak és többnyire mozdíthatóak. Átmérőjük általában pár milliméter és két centiméter közé tehető, de léteznek akár nyolc centiméteresek is.
A legtöbb esetben nem járnak fájdalommal, de méretüktől és elhelyezkedésüktől függően korlátozhatják az ízületek és izmok mozgékonyságát, de nyomhat ideget vagy eret is.
Ha ideget nyom a ganglion, jelentkezhet zsibbadás, bizsergés vagy gyengeség. Ha pedig eret, akkor vérellátási zavarok, esetleg bevérzések is keletkezhetnek. Előfordulhat, hogy a ganglionban található folyadék befertőződik, majd a fertőzés ráterjed a környező szövetekre is, bár ez igen ritka.
A ganglionok kialakulásának pontos okaira még nem derült fény, de valószínűleg több tényező is közrejátszik benne. A szakemberek úgy vélik, hogy az ízületek körüli kötőszövetek gyengesége állhat leginkább a háttérben. Kötőszöveti gyengeség és az ízületek túlterhelésének következtében előfordulhat, hogy az ízületi üregben található zselészerű folyadék kiszivárog, majd a környező lágyszövetekben gyülemlik fel. Először a kis ciszta ürege közlekedik az ízületi folyadékkal, majd teljesen leválva, kialakul a különálló ganglion.
Számos olyan tényező van, amely megnövelheti a ganglionok kialakulásának valószínűségét. Ilyen a fokozott ízületi terhelés, fennálló zavar az ízületek vagy ínak biomechanikájában, vagy az ízületi és reumás betegségek. Az érintettek kb. 10 százalékánál figyelhető meg, hogy a ganglion helyét korábban sérülés érte. Ezeken kívül a szövetek sérülései is sokban hozzájárulhatnak a ganglionok kialakulásához.
Gyerekeknél leggyakrabban az ujjak tövénél alakulnak ki, melyek azonban nem okoznak panaszokat, és majdnem minden esetben maguktól elmúlnak. Kezelés csak abban az esetben válik szükségessé, ha korlátozzák a mozgást, kellemetlen a jelentkező fájdalom vagy esztétikailag zavaróak.
Ha ganglionra gyanakszunk, akkor keressünk fel egy ortopéd vagy kézsebész szakorvost. Az anamnézis és a fizikális vizsgálatok alapozzák meg a diagnózist. Ilyenkor a szakember a beteg alapos kikérdezése után megtapogatja az elváltozást, megvizsgálja az érintett terület vérellátását, érzékenységét, mozgékonyságát. A duzzanat átvilágítása is szóba kerülhet, ahogy az aspirációs citológia is. Utóbbi esetén egy vékony tű segítségével leszívnak egy kevés folyadékot, amit szövettani vizsgálatnak vetnek alá.
Ha nem okoz panaszokat egy ganglion, akkor nem muszáj kezelni. Sokan azonban esztétikailag zavarónak tartják, esetleg fájdalmasak, vagy korlátozzák a mozgást, így szükséges a kezelésük. Alapvetően három terápia lehetséges: konzervatív kezelés, leszívás és műtéti beavatkozás. A számunkra megfelelő eljárás sok tényezőtől függ, melyek közül az egyik például a ganglion elhelyezkedése.
Ha nem okoz semmilyen kellemetlenséget, elegendő az elváltozás megfigyelése, hiszen az akár magától is eltűnhet. A fizioterápia szintén segíthet, pihentetéssel pedig megakadályozható, hogy tovább nőjön.
Ennél a kezelésnél az orvos egy vékony tűvel leszívja a ganglionban található folyadékot, ami azonban viszonylag gyorsan ismét telítődhet. Ennek elkerülése érdekében szteroid gyulladáscsökkentőket vagy hialuronidázt juttatnak az üres ganglionba, ezáltal megakadályozható a duzzanat ismételt feltöltődése.
A ganglionokat az érintett terület helyi érzéstelenítése mellett, műtétileg távolítják el. Az orvos kivágja az elváltozást, majd úgy zárja le az ízületet, hogy többé ne tudjon kiszivárogni az ízületi folyadék. Nagyon fontos, hogy a teljes gangliont eltávolítsa, mindezt anélkül, hogy megsértené a környező ereket, idegeket és ínakat. A műtétet követően fontos az érintett terület pihentetése, néha még egy sín viselése is szükségessé válhat. Ritkán, de előfordulhat a műtéti terület gyulladása, fertőződése, valamint a környező anatómiai képletek sérülése. A fizioterápia ilyen esetben is megelőzheti az ízületi merevség kialakulását.
Ahogy már fentebb írtuk, az elváltozás akár magától is elmúlhat, illetve egyik kezelés esetén sem biztos, hogy nem újul ki ismét. Amennyiben a ganglion eltávolítás műtétileg történik, mindössze minden ötödik betegnél alakul ki újra, míg leszívás esetén az érintettek felénél. Ezt úgy lehet minimalizálni, ha az izmainkat gyakran ellazítjuk, ezáltal megakadályozzuk a túlterhelésüket.
Amennyiben nem kezeltetjük az elváltozást, akkor olyan nagyra nőhet, hogy fájdalmat okozhat, illetve akadályozhatja az ízületek mozgását.
Az ízületeink védelmének fokozott figyelmet kell szentelnünk, ha el szeretnénk kerülni az ízületi problémákat. Ehhez figyelnünk kell az életmódunkra és a kiegyensúlyozott táplálkozásra, hiszen ezáltal tudunk minden olyan fontos tápanyagot bevinni a szervezetünkbe. Ezen kívül a rendszeres mozgás is nagy jelentőséggel bír. Nagyon fontos azonban, hogy mindig helyesen végezzük el a különféle gyakorlatokat és mozgásokat, mert csak így tudjuk elkerülni a sérüléseket és más problémákat. Természetesen a megfelelő bemelegítésről és a sport utáni nyújtásról sem szabad megfeledkeznünk, hiszen ezek ugyanúgy hozzátartoznak az edzéshez. Ha betartjuk ezeket, akkor nagy valószínűséggel megelőzzük a túlsúly kialakulását is, így nem terheljük túl az ízületeinket. Mindezeken kívül számos olyan étrendkiegészítők közül válogathatunk, melyek védik a csontokat, ízületeket és porcokat.
Annak ellenére, hogy a ganglionok nem minden esetben okoznak panaszokat, és néha maguktól elmúlnak, ajánlott felkeresni egy szakembert, aki meg tudja állapítani, hogy pontosan milyen duzzanatról van szó. Az orvos el tudja dönteni, hogy szükséges-e annak a kezelése, és ha igen, akkor milyen terápiával ajánlott kezdeni. Azt azonban ne felejtsük el, hogy megelőzéssel, például nyugalomba helyezéssel, minimalizálható a leginkább a ganglionok újbóli kialakulása.