A PTSD az angol posttraumatic stress disorder rövidítése, amit magyarul poszttraumás stressz szindrómaként ismerünk. Ezt a mentális betegséget általában valamilyen átélt tragikus történés váltja ki. A tünetek a traumát követően jelentkeznek, általában az eseményeket követő 6 hónapban. Az érintettek szorongásról, félelemről, túlérzékenységről és alvás zavarokról számolnak be. A PTSD kezelésére mindenféleképpen szakorvoshoz kell fordulnunk, és bizonyos esetekben gyógyszerek szedése is javasolt.
Cikkünkben közelebbről is bemutatjuk a PTSD kialakulásának okait, a poszttraumás stressz tüneteit, kezelési módjait és a megelőzés lehetőségeinek is utánajárunk.
Ezt a betegséget a személyesen átélt traumatikus élmények váltják ki. Az azonban nem törvényszerű, hogy ilyen események után ténylegesen kialakul a poszttraumás stressz zavar, ugyanis az érintettek mindössze negyedénél figyelhető meg. Azok a veszélyeztetettebbek, akik rosszul kezelik a mentális problémákat és nehézségeket. Az erőszakot, katasztrófákat vagy más traumatikus eseményeket megélt személyek általában feszültek, szoronganak, ingerültek, újra átélik a történteket, sok esetben pedig próbálják elnyomni az emlékeket.
A tüneteket általában nem rögtön az esemény után jelentkeznek. Eleinte inkább egy sokkra jellemző panaszok figyelhetők meg: az érintettek nem tudják feldolgozni a történteket, és az egész helyzetet irreálisnak tartják, mintha meg sem történt volna. A szervezet így próbál védekezni, így küzd a túlélésért. Ezt az állapotot akut stresszreakciónak nevezik. Amennyiben ezek a tünetek továbbfejlődnek, felerősödnek, és egyszerűen nem múlnak el, akkor beszélhetünk PTSD-ről. Utóbbi esetén kb. 6 hónapon belül jelentkeznek a szimptómák, melyek egyénenként változóak, illetve könnyen összekeverhetők például a depresszió jeleivel.
Gyermeknél sokkal több esemény, traumával kapcsolatos történés okozhat PTSD-t. Az ő esetükben számos olyan fájdalmas és félelmetes történés lehet, ami kiváltja ezt a betegséget, ugyanis ők még kevésbé képesek irányítani az eseményeket és a környezetüket. A leggyakoribb kiváltó okok közé sorolható a gyermekbántalmazás, az elhanyagolás, bármilyen orvosi beavatkozás, egy szeretett ember elvesztése, baleset, erőszak, a szülők különválása, egy költözés, a természeti katasztrófák és egy háború.
Ahogy már többször említettük, a PTSD-t egy traumatikus élmény váltja ki. De pontosan mit jelent a trauma szó? A trauma egy, a múltban megélt, megrázó esemény, ami túlmutat a mindennapok tapasztalatain, és fenyegeti az egyén testi-lelki egyensúlyát, integritását. Az alábbi két feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy egy esemény traumatikus legyen:
Számos olyan traumatikus esemény van, ami PTSD-hez vezethet. Alábbiakban összegyűjtöttük a leggyakoribbakat:
A PTSD kezelhető, azonban azt mindig szem előtt kell tartanunk, hogy ez egy hosszú folyamat, ami az alábbi 5 szakaszból áll:
Ez a szakasz közvetlenül a trauma után kezdődik, amikor szenvedünk az átélt történésektől. Ez addig tart, amíg veszélyben érezzük magunkat, továbbá reményvesztettek vagyunk, rettegünk és tehetetlennek érezzük magunkat.
Ebben a szakaszban letagadjuk az érzelmeinket és problémáinkat, ugyanis így próbáljuk megszüntetni a félelmünket és oldani az állandó feszültséget. Segítség nélkül ebben a stádiumban maradunk.
Annak ellenére, hogy tagadni próbáljuk az érzelmeinket, egyfolytában feltörnek az emlékek, aminek következtében feszültebbek leszünk, illetve rémálmok gyötörnek.
Ekkor kezdődik ténylegesen a gyógyulás. Ekkor értjük meg és fogjuk fel, hogy mi történt velünk, és ez milyen hatással van az életünkre. Ekkor már sokkal pozitívabb a jövőképünk.
Ebben a stádiumban már ténylegesen dolgozunk a felépülésünkön. Ekkor már a hétköznapi életünkbe is integrálni és alkalmazni tudjuk a tanultakat. Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy mindenkinél egyénileg változó, hogy mennyi idő után jut el ebbe a stádiumba, továbbá mindig történhetnek kisebb visszalépések.
Nem létezik olyan stratégia, amivel 100 százalékosan meg lehetne előzni a PTSD kialakulását, azonban rendkívül fontos, hogy kívülállóként minél előbb kijuttassuk az érintettet a traumatikus helyzetből, és egy olyan helyre vigyük, ahol biztonságban érezheti magát, továbbá biztosítsuk a támogatásunkról. Egy trauma után sokat segíthet, ha egy szakemberrel beszélnek az érintettek, így azonnal segítséget kapnak. Ekkor ajánlott bemutatni nekik különféle megküzdési stratégiákat, melyekkel egyszerűbbé válhat az átélt események feldolgozása.
A traumafókuszú kezelési mód középpontjában a traumatikus esemény feldolgozása áll, amiben a kognitív viselkedésterápia vagy az EMDR (Eye Movement Desensitization Processing) tud segíteni. Utóbbi szemmozgásokkal történő deszenzitizálás és újrafeldolgozás. A kezelés során a szakember felméri a panaszok összefüggéseit, majd készít egy kezelési tervet, amely tartalmazza a traumafeldolgozást – amennyiben úgy véli az orvos, hogy az érintett alkalmas erre a kezelési formára. Az ülések során a beteg felidézi a történteket, és mindeközben a szakember ujjának a mozgását követi a szemeivel.
Ha nem traumafókuszú kezelési módot választ a kezelőorvos, akkor a beteg fő feladata, hogy megtanulja egészséges kereteken belül kezelni az érzelmeit, a jelen problémáit. Erre egyéni és csoportos üléseken is lehetőség van.
Gyógyszeres kezelés is létezik, de ezek alkalmazása csak más pszichoterápiák kiegészítéseként javasolt. A legtöbb esetben antidepresszánsokat, szorongásoldókat vagy nyugtatókat ír fel a szakorvos.
Amennyiben az érintett nem részesül a szükséges kezelésben, akkor annak számos veszélye lehet. Többek közt kialakulhatnak más mentális betegségek, például depresszió és szorongás, de akár alkohol- vagy drogfüggőség is. Az állandó stressz és feszültség továbbá szív- és érrendszeri megbetegedésekhez is vezethet.
A poszttraumás stressz szindróma egy rendkívül összetett mentális betegség, aminek a sikeres kezeléséhez szükség van az érintett kitartására, erejére, továbbá a szerettei támogatására. Amennyiben a PTSD-ben szenvedők nem kapják meg a szükséges segítséget, annak súlyos következményei lehetnek, hiszen más mentális, de akár szervi betegségek is kialakulhatnak. Ha a környezetünkben van valaki, aki valamilyen traumatikus eseményt élt át vagy látott valaha élete során, és PTSD-re gyanakszunk, esetleg mi magunk szenvedünk PTSD-ben, akkor mindenféleképpen keressünk fel egy pszichológust vagy pszichiátert, aki erre a területre specializálódott, és segíteni tud. Ne felejtsük el: ez több mint egy sima levertség vagy stresszes időszak.