Abasaglar 100 egység/ml oldatos injekció patronban 10x3ml

ABASAGLAR 100 egység/ml oldatos injekció

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

100 egység glargin inzulin* (3,64 mg-mal egyenértékű) milliliterenként.
A patronok egyenként 3 ml oldatos injekciót tartalmaznak, ami 300 egységnek felel meg.
* A glargin inzulin előállítása rekombináns DNS technológiával, az Escherichia coli baktériumból történik.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Oldatos injekció. (Injekció).
Tiszta, színtelen oldat.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1. Terápiás javallatok

Diabetes mellitus kezelése felnőtteknél, serdülőknél és 2 éves vagy idősebb gyermekeknél.

4.2. Adagolás és alkalmazás

Adagolás
Az ABASAGLAR egy inzulinanalógot, a glargin inzulint tartalmaz, melynek hosszú a hatástartama.
Az ABASAGLAR-t naponta egyszer kell beadni, bármikor a nap folyamán, de minden nap ugyanabban az időpontban.
Az ABASAGLAR adagolási rendjét (az adagot és a beadás időpontját) egyénileg kell megállapítani. 2-es típusú diabetes mellitus-ban szenvedő betegek esetén az ABASAGLAR oralis antidiabetikumokkal együtt is adható.
Ennek a gyógyszernek a hatáserőssége egységekben van meghatározva. Ez az egység kizárólag a glargin inzulinra vonatkozik, és nem keverendő össze a nemzetközi egységgel (NE) vagy azokkal az egységekkel, melyeket más inzulinanalógok hatáserősségének kifejezésére alkalmaznak (lásd 5.1 pont).
Különleges betegcsoportok

Idősek (≥65 éves)
Időseknél a vesefunkció fokozatos romlása az inzulinigény tartós csökkenéséhez vezethet.
Vesekárosodás
Vesekárosodásban szenvedő betegek esetén az inzulinszükséglet a csökkent inzulinmetabolizmus miatt kisebb lehet.
Májkárosodás
Májkárosodásban szenvedő betegek esetén kisebb lehet az inzulinszükséglet a csökkent glükoneogenezis és a csökkent inzulinmetabolizmus következtében.
Gyermekek
A glargin inzulin biztonságosságát és hatásosságát serdülők és 2 éves vagy annál idősebb gyermekek esetében igazolták. A jelenleg rendelkezésre álló adatok a 4.8, 5.1 és 5.2 pontban találhatóak.
A glargin inzulin biztonságosságát és hatásosságát 2 év alatti gyermekek esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.
Más inzulinkészítményekről történő átállás ABASAGLAR-ra
Közepes vagy hosszú hatástartamú inzulinkészítményről az ABASAGLAR-ra történő átálláskor a bázis inzulinadag és az egyidejű egyéb antidiabetikus kezelés (a mellette alkalmazott reguláris inzulinok vagy gyors hatású inzulinanalógok adagjának és adagolásuk gyakoriságának, illetve az orális antidiabetikumok adagjának) módosítása válhat szükségessé.
Az éjszakai és a kora reggeli hypoglykaemia veszélyének mérséklése érdekében a bázis inzulinkezelésüket a napi kétszeri NPH inzulinról a napi egyszeri ABASAGLAR adagolásra változtató betegek napi bázis inzulinadagját a kezelés első heteiben 20-30%-kal csökkenteni kell.
Az első hetek során szükséges adagcsökkentést - legalább részben - kompenzálni kell az étkezésekkor alkalmazott inzulinadag emelésével; ezen időszakot követően a napi adagolási rendet egyénenként kell beállítani.
Más inzulinanalógokhoz hasonlóan, a humán inzulin elleni antitestek jelenléte miatt magas inzulinadagokat igénylő betegek azt tapasztalhatják, hogy ABASAGLAR-kezelés esetén az inzulinra jobban reagálnak.
Az átállás idején és az azt követő hetekben az anyagcsere gyakori ellenőrzése szükséges.
Az anyagcserekontroll javulása és az ennek következtében kialakuló inzulinérzékenység-fokozódás az adagolás további módosítását teheti szükségessé. Az adag módosítására akkor is szükség lehet, amikor például a beteg testtömege vagy életvitele, illetve az inzulinadag beadásának időpontja változik, vagy ha egyéb hypo- vagy hyperglykaemiára hajlamosító körülmény lép fel (lásd 4.4 pont).
Az alkalmazás módja
Az ABASAGLAR-t subcutan kell beadni.
Az ABASAGLAR nem adható intravénásan. A glargin inzulin elhúzódó hatástartama a bőr alatti kötőszövetbe történő injektálásától függ. A szokásos subcutan adag intravénás alkalmazása súlyos hypoglykaemiát válthat ki.
A glargin inzulinnak a hasfal, a felkar vagy a comb bőre alá történő beadása utáni szérum inzulin- vagy glükóz-szintekben nincs klinikailag jelentős különbség. Az injekció beadási helyét egy területen belül folyamatosan, minden beadáskor váltogatni kell.
Az ABASAGLAR nem keverhető semmilyen más inzulinnal és nem hígítható. Keverés vagy hígítás esetén az idő-hatás profilja megváltozhat, illetve a keverés kicsapódást okozhat.
A kezelésre vonatkozó további részleteket lásd a 6.6 pontban.

4.3. Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

4.4. Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Az ABASAGLAR nem a választandó inzulin a diabeteses ketoacidosis kezelésére. Ilyen esetekben helyette reguláris inzulin intravénás alkalmazása javasolt.
Elégtelen glükózkontroll vagy hyper-, illetve hypoglykaemiára való hajlam esetén az előírt kezelési rend betartását, az injekció beadási helyeit és a megfelelő beadási technikát, valamint minden egyéb fontos tényezőt meg kell vizsgálni az adag módosítása előtt.
Egy beteg más típusú inzulinra vagy egy másik inzulinkészítményre történő átállítását szoros orvosi ellenőrzés mellett kell végezni. Az adag módosítását teheti szükségessé a hatáserősség, a készítmény (gyártó), a típus (reguláris, NPH, lente, hosszú hatástartamú inzulin stb.), az eredet (állati eredetű, humán, humán analóg inzulin) és/vagy a gyártási eljárás megváltozása.
Az inzulin alkalmazása inzulinellenes antitestek képződését idézheti elő. Ritkán, a hyper- vagy hypoglykaemiás hajlam csökkentése érdekében ezen antitestek jelenléte az inzulin adagjának módosítását teheti szükségessé (lásd 4.8 pont).
Hypoglykaemia
A hypoglykaemia előfordulása az alkalmazott inzulinok hatásprofiljától függ, és a kezelési rend módosításával változhat. A glargin inzulin által biztosított, időben elnyújtottabb bázisinzulin ellátás miatt kevesebb éjszakai, de több kora reggeli hypoglykaemia várható.
Fokozott elővigyázatosság szükséges és a vércukorszint gyakori ellenőrzése javasolt, ha a hypoglykaemiás epizódok klinikai szempontból különös jelentőséggel bírhatnak, így pl. a coronariák vagy az agyat ellátó erek számottevő szűkülete esetén (a hypoglykaemia cardialis és cerebralis szövődményeinek veszélye miatt), valamint a proliferatív retinopathiában szenvedő betegek esetén, főként, ha fotokoagulációs kezelés nem történt (átmeneti vakság kockázata hypoglykaemiát követően).
A betegeknek tisztában kell lenniük azokkal a körülményekkel, amikor a hypoglykaemia figyelmeztető tünetei csökkennek. A hypoglykaemia figyelmeztető tünetei változhatnak, lehetnek kevésbé kifejezettek vagy hiányozhatnak bizonyos veszélyeztetett betegcsoportokban. A következő betegek tartoznak ide:
- akiknél a glykaemiás kontroll jelentősen javult,
- akiknél a hypoglykaemia fokozatosan alakul ki,
- idősek,
- állati eredetű inzulinról humán inzulinra történő átállás után,
- akiknél autonóm neuropathia áll fenn,
- a diabetes már hosszú ideje tart,
- akik pszichiátriai betegségben szenvednek,
- akik egyidejűleg bizonyos más gyógyszerekkel történő kezelésben is részesülnek (lásd 4.5 pont).
A felsorolt esetekben súlyos hypoglykaemia (és akár eszméletvesztés) fordulhat elő, még mielőtt a beteg észlelné a hypoglykaemia tüneteit.
A subcutan beadott glargin inzulin hosszú hatástartama késleltetheti a hypoglykaemia rendeződését.
Ha a glikált hemoglobin értéke normális vagy csökkent, számolni kell a visszatérő, fel nem ismert, elsősorban éjszakai hypoglykaemiás epizódokkal.
A hypoglykaemia kockázatának csökkentéséhez elengedhetetlenül szükséges annak ellenőrzése, hogy a beteg pontosan betartja-e az adagolási rendet és a diétát, helyesen adja-e be az inzulint, és érzékeli-e a hypoglykaemia figyelmeztető tüneteit. Különösen gyakori ellenőrzést igényelnek és adagmódosítást tehetnek szükségessé azok a tényezők, melyek fokozzák a hypoglykaemiára való hajlamot. Így például:
- az injekció beadási területének változtatása,
- az inzulinérzékenység javulása (pl. a stressz megszűnése),
- szokatlan, fokozott vagy hosszantartó fizikai aktivitás,
- interkurrens betegségek (pl. hányás, hasmenés),
- a szokásosnál kevesebb étel fogyasztása,
- kimaradt étkezések,
- alkoholfogyasztás,
- egyes rendezetlen endokrin zavarok (pl. hypothyreosis és hypophysis elülső lebeny vagy mellékvesekéreg-elégtelenség),
- bizonyos, egyéb gyógyszerekkel történő egyidejű kezelés.
Interkurrens betegségek
A kezelés során fellépő betegségek idején az anyagcsere fokozott ellenőrzése szükséges. Sokszor indokolttá válik a vizelet ketontest-tartalmának vizsgálata, és gyakran az inzulin adagjának módosítására van szükség. Az inzulinszükséglet gyakran emelkedett ilyen esetekben. Az 1-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegeknek rendszeresen fogyasztaniuk kell legalább egy kis mennyiségű szénhidrátot, még akkor is, ha csak kevés ételt vagy egyáltalán nem tudnak enni, illetve ha hánynak, stb., és az inzulint soha nem szabad teljesen elhagyniuk.
Injekciós tollak használata ABASAGLAR patronokkal
A patronok kizárólag olyan többször használatos injekciós tollal használhatóak, amelyek a Lilly inzulin patronokkal történő alkalmazásra javasoltak és nem szabad azokat semmilyen más, többször használatos injekciós tollal használni, mivel más injekciós tollaknál nem állapították meg az adagolás pontosságát.
A gyógyszeres kezelés hibái
A gyógyszeres kezelés olyan hibáiról számoltak be, amelyek során véletlenül más inzulinokat, főként rövid hatású inzulinokat alkalmaztak a glargin inzulin helyett. Mindig, minden injekció beadása előtt ellenőrizni kell az inzulin címkéjét, az ABASAGLAR és más inzulinok közötti gyógyszerelési hibák elkerülése érdekében.
ABASAGLAR és pioglitazon kombináció
Szívelégtelenség eseteit jelentették pioglitazon és inzulin együttes alkalmazása esetén, főként olyan betegeknél, akiknél a szívelégtelenség kialakulásának rizikó faktorai fennálltak. Erre gondolni kell a pioglitazon és az ABASAGLAR kombinációs kezelésének mérlegelésekor. A kombinációs kezelés alkalmazásakor figyelni kell a betegeket a szívelégtelenség jelei és tünetei, súlygyarapodás és oedema kialakulása tekintetében. A szívpanaszok bármilyen romlása esetén a pioglitazont le kell állítani.
Segédanyagok
Ennek a gyógyszernek egy adagja kevesebb, mint 1 mmol nátriumot (23 mg) tartalmaz, azaz lényegében "nátriummentes".

4.5. Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Számos vegyület befolyásolja a glükóz metabolizmusát, és a glargin inzulin adag módosítását teheti szükségessé.
A következő vegyületek fokozhatják a vércukorszint-csökkentő hatást és a hypoglykaemiára való hajlamot: orális antidiabetikumok, angiotenzin-konvertáló enzim (ACE) gátlók, dizopiramid, fibrátok, fluoxetin, monoamin-oxidáz (MAO) gátlók, pentoxifillin, propoxifen, szalicilátok, szomatosztatin analógok és szulfonamid antibiotikumok.
A vércukorszint-csökkentő hatást gátolhatják a következő hatóanyagok: a kortikoszteroidok, danazol, diazoxid, diuretikumok, glukagon, izoniazid, ösztrogének, progesztogének, fenotiazin származékok, szomatropin, szimpatomimetikus gyógyszerek (pl. epinefrin (adrenalin), salbutamol, terbutalin), pajzsmirigy hormonok, atípusos antipszichotikumok (pl. klozapin és olanzapin) és proteázgátlók.
A béta-blokkolók, a klonidin, a lítium sók és az alkohol fokozhatják, de akár gátolhatják is az inzulin vércukorszint-csökkentő hatását. A pentamidin hypoglycaemiát válthat ki, melyet esetenként hyperglycaemia követhet.
Ezenkívül a szimpatolitikus gyógyszerek, így a béta-blokkolók, a klonidin, a guanetidin és a reszerpin alkalmazása során az adrenerg ellenreguláció jelei gyengülhetnek vagy hiányozhatnak.

4.6. Terhesség és szoptatás

Terhesség
A glargin inzulinnal kapcsolatban nincsenek terhességre vonatkozó kontrollos klinikai vizsgálatokból származó klinikai adatok. Terhes nők kezeléséből származó nagy mennyiségű adat (több mint 1000 terhességi vizsgálati eredmény) nem igazolja a glargin inzulin terhességre gyakorolt specifikus mellékhatását, sem specifikus malformatív, sem föto- / neonatális toxicitását.
Az állatkísérletek adatai nem igazoltak reproduktív toxicitást.
Az ABASAGLAR alkalmazása megfontolható a terhesség alatt, amennyiben klinikailag indokolt.
A terhességet megelőzően is fennálló vagy terhességi diabetesben szenvedő betegek esetén elengedhetetlen a jó anyagcsere-kontroll fenntartása a terhesség egész ideje alatt a hyperglykaemiával összefüggő kedvezőtlen következmények megelőzése érdekében. Az inzulinszükséglet csökkenhet az első trimeszterben, és általában emelkedik a második és a harmadik trimeszter alatt. Közvetlenül a szülés után az inzulinigény gyorsan csökken (hypoglykaemia fokozott veszélye). Lényeges a vércukorszint gondos ellenőrzése.
Szoptatás
Nem ismert, hogy a glargin inzulin kiválasztódik-e a humán anyatejbe. Mivel a glargin inzulin, mint peptid, emésztés során aminosavakra bomlik az emberi gastrointestinális rendszerben, az elfogyasztott glargin inzulinnak az anyatejjel táplált újszülöttre/csecsemőre kifejtett metabolikus hatása nem várható.
Szoptatás idején szükségessé válhat az inzulin adagjának és a diéta módosítása.
Termékenység

Az állatkísérletek nem igazoltak direkt káros hatásokat a termékenység tekintetében.

4.7. A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek üzemeltetéséhez szükséges képességekre

A hypoglykaemia vagy a hyperglykaemia következtében, továbbá pl. a látászavar miatt csökkenhet a koncentráló- és a reakcióképesség, ami veszélyt jelenthet azokban az esetekben, amikor ezek a képességek különösen fontosak (pl. autóvezetés vagy a gépek kezelése).
A betegeket figyelmeztetni kell, hogy igyekezzenek megelőzni a hypoglykaemiát, amikor autót vezetnek. Ez elsősorban azoknál a betegeknél fontos, akik kevésbé vagy egyáltalán nem észlelik a hypoglykaemiás állapot figyelmeztető tüneteit, vagy akiknél gyakran fordul elő hypoglykaemia. Az említett körülmények mellett megfontolandó, hogy tanácsos-e a járművezetés vagy a gépkezelés.

4.8. Nemkívánatos hatások

A biztonságossági profil összefoglalása
A hypoglykaemia, amely általában a leggyakoribb mellékhatás az inzulinterápia során, akkor fordulhat elő, ha az inzulin adagja meghaladja a szükségletet.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
A következő, klinikai vizsgálatokból származó mellékhatások az alábbi MeDRA szervrendszer szerinti osztályozásban, gyakoriság szempontjából csökkenő sorrendben vannak feltüntetve (nagyon gyakori ≥1/10; gyakori ≥1/100 -<1/10; nem gyakori ≥1/1000 -<1/100; ritka ≥1/10 000 -<1/1000; nagyon ritka <1/10 000).
Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

Kiválasztott mellékhatások leírása
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek
A súlyos hypoglykaemiás rohamok - főként, ha visszatérőek - neurológiai károsodáshoz vezethetnek. A hosszantartó vagy súlyos hypoglykaemiás epizódok életveszélyesek lehetnek. Sok betegnél az idegrendszer hypoglykaemiás jeleit és tüneteit megelőzik az adrenerg ellenreguláció jelei.
Általánosságban érvényes, hogy minél nagyobb mértékű és gyorsabb a vércukorszint-csökkenés, annál kifejezettebb az ellenreguláció jelensége és ennek tünetei.
Immunrendszeri betegségek és tünetek
Az inzulinnal szembeni azonnali típusú túlérzékenységi reakciók ritkák. Ezek az inzulin (köztük a glargin inzulin is) vagy a segédanyagok bármelyike iránti reakciók együtt járhatnak például generalizált bőrreakciókkal, angioödémával, bronchospasmussal, vérnyomáseséssel és shock-kal, és életveszélyesek is lehetnek.
Az inzulin alkalmazása inzulinellenes antitestek képződését válthatja ki. A klinikai vizsgálatokban a humán inzulinnal és a glargin inzulinnal keresztreakciót adó antitestek jelenlétét ugyanolyan gyakorisággal észlelték az NPH inzulinnal és a glargin inzulinnal kezelt csoportokban. Ritkán ezen antitestek jelenléte miatt az inzulin adagjának módosítása válhat szükségessé a hyper- vagy hypoglykaemia iránti hajlam csökkentésére.
Szembetegségek és szemészeti tünetek
A glykaemiás kontroll jelentős változása átmeneti látásromlást okozhat a lencsék turgorának és törésmutatójának átmeneti módosulása miatt.
A glykaemiás kontroll tartós javulása esetén a diabeteses retinopathia súlyosbodásának kockázata kisebb. Az intenzív inzulinterápia a glykaemiás kontroll hirtelen normalizálódásával azonban a diabeteses retinopathia átmeneti rosszabbodását válthatja ki. Proliferatív retinopathiában szenvedő betegeknél, különösen, ha nem történt fotokoagulációs kezelés, a súlyos hypoglykaemiás epizódok átmeneti amaurosist (teljes vakságot) okozhatnak.
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei
Az egyéb inzulinterápiákhoz hasonlóan lipodystrophia alakulhat ki az injekció helyén, késleltetve az inzulin felszívódását. Az injekció beadási helyének folyamatos változtatása a megadott területen belül csökkentheti vagy megelőzheti ezeket a reakciókat.
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók
Az injekció beadási helyén kialakuló reakciók közé tartozik pl. a bőrvörösség, fájdalom, viszketés, csalánkiütés, duzzanat, vagy a gyulladás. A legtöbb, a beadás helyén jelentkező, enyhe inzulinreakció általában néhány napon vagy héten belül elmúlik.
Az inzulin ritkán nátriumretenciót és ödémát okozhat, különösen, ha a korábbi nem megfelelő anyagcserekontroll javul az intenzív inzulinkezelés hatására.
Gyermekek
Általánosságban a 18 éves vagy fiatalabb gyermekekre és serdülőkre vonatkozó biztonságossági profil hasonlít a felnőttekéhez. A forgalomba hozatalt követő mellékhatás figyelés során a 18 éves vagy fiatalabb gyermekeknél és serdülőknél viszonylag gyakrabban jelentettek beadást követő helyi reakciókat (beadás helyén jelentkező fájdalom, beadást követő helyi reakció) és bőrreakciókat (bőrkiütés, csalánkiütés), mint felnőtteknél. Két évnél fiatalabb gyermekekre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre klinikai vizsgálatok során szerzett biztonságossági adatok.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9. Túladagolás

Tünetek
Az inzulin túladagolása súlyos, esetenként tartós és életveszélyes hypoglykaemiát okozhat.
Kezelés
Az enyhe hypoglykaemia általában orális szénhidrátbevitellel rendezhető. Szükségessé válhat a gyógyszer adagjának, az étkezési szokásoknak vagy a fizikai aktivitásnak a változtatása.
Súlyosabb, kómával, görcsrohammal vagy neurológiai károsodással járó hypoglykaemia esetén intramuscularis vagy subcutan glukagont vagy koncentrált iv. glükózt kell adni. További szénhidrátbevitelre és megfigyelésre lehet szükség, mivel a látszólagos klinikai javulás után a hypoglykaemia visszatérhet.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1. Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Diabetesben alkalmazott gyógyszerek. Hosszú hatástartamú inzulinok és analógjai, injekció formájában történő beadásra. ATC kód: A10AE04.
Az ABASAGLAR hasonló biológiai gyógyszer. Részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség honlapján (http://www.ema.europa.eu) érhető el.
Hatásmechanizmus
A glargin inzulin humán inzulinanalóg, amelyet úgy alakítottak ki, hogy semleges pH mellett kismértékű legyen az oldhatósága. Az ABASAGLAR oldatos injekció savas pH-ján (pH 4) azonban teljes mértékben oldható. A subcutan szövetbe történő beadását követően a savas oldat semlegessé válik, ami mikroprecipitátumok képződéséhez vezet, melyekből a glargin inzulin egyszerre kis mennyiségben, folyamatosan szabadul fel. Ezáltal egyenletes, csúcsszintek nélküli, jól kiszámítható koncentráció-idő görbe és elnyújtott hatástartam alakul ki.
A glargin inzulin 2 aktív metabolittá - M1 és m² - alakul át (lásd 5.2 pont).
Inzulinreceptorhoz való kötődés
In vitro vizsgálatok azt mutatják, hogy a glargin inzulin, valamint M1- és M2-metabolitjának az inzulinreceptorhoz való affinitása a humán inzulinéhoz hasonlít.
IGF-1-receptorhoz való kötődés: A glargin inzulin humán IGF-1-receptorhoz való affinitása körülbelül 5-8-szor nagyobb, mint a humán inzuliné (de körülbelül 70-80-szor kisebb, mint az IGF-1 affinitása). Az M1- és M2- metabolit viszont a humán inzulinhoz viszonyítva valamivel kisebb affinitással kötődik az IGF-1-receptorhoz.
Az 1-es típusú diabeteses betegeknél észlelt teljes terápiás inzulinkoncentráció (glargin inzulin és metabolitjai) jelentősen alacsonyabb volt annál, mint amire az IGF-1-receptor maximális telítettségének feléhez, és az ezt követően az IGF-1-receptor által elindított mitogén-proliferatív út aktiválásához szükség lenne. Az endogén IGF-1 fiziológiás koncentrációi aktiválhatják a mitogén- proliferatív utat, az inzulinkezeléskor azonban, beleértve az ABASAGLAR terápiát is, a mért terápiás koncentrációk lényegesen alacsonyabbak, mint az IGF-1 által indított folyamat aktiválásához szükséges farmakológiai koncentrációk.
Farmakodinámiás hatások
Az inzulin - beleértve a glargin inzulint is - elsődleges hatása a glükózmetabolizmus szabályozása. Az inzulin és analógjai csökkentik a vércukorszintet a perifériás glükózfelvétel serkentésével, főként a vázizomzatban és a zsírszövetben, valamint a máj glükóztermelésének gátlásával. Az inzulin gátolja a zsírsejtekben zajló lipolízist, proteolízist, és fokozza a fehérjeszintézist.
Klinikai farmakológiai tanulmányokban az intravénás glargin inzulin és a humán inzulin ekvipotensnek (azonos hatásosságúnak) bizonyult ugyanolyan adagok mellett. A többi inzulin készítményhez hasonlóan a glargin inzulin hatását is befolyásolhatja a fizikai aktivitás és egyéb tényezők.
Euglikémiás clamp vizsgálatok során egészséges személyek vagy 1-es típusú diabetesben szenvedő betegek esetében a subcutan glargin inzulin hatása lassabban alakult ki, mint a humán NPH inzuliné, a hatásprofilja egyenletes és csúcsmentes, a hatástartama pedig elnyújtott volt.
A következő grafikon egy betegekkel végzett vizsgálat eredményeit mutatja:

A subcutan alkalmazott glargin inzulin elnyújtott hatástartama közvetlenül a lassúbb felszívódásnak tulajdonítható, amely alátámasztja a napi egyszeri adagolást. Az inzulin és az inzulinanalógok, így a glargin inzulin hatásának időbeli lefolyása egyénenként vagy akár egy betegben is jelentősen változhat.
Egy klinikai vizsgálatban a hypoglykaemiás tünetek, illetve az ellenreguláció kiváltotta hormonális reakciók hasonlóak voltak a glargin inzulin és a humán inzulin esetén mind egészséges egyénekben, mind 1-es típusú diabeteses betegekben.
Klinikai biztonságosság és hatásosság
A glargin inzulin (naponta egyszer alkalmazva) diabeteses retinopathiára kifejtett hatását egy nyílt, 5-éves, NPH-kontrollált (naponta kétszer adott NPH) vizsgálatban 1024, 2-es típusú diabeteses betegnél értékelték, akiknél a diabeteses retinopathia korai kezelését értékelő vizsgálat ("Early Treatment Diabetic Retinopathy Study", ETDRS) skáláján a retinopathia 3 vagy több fokú progresszióját szemfenéki fényképfelvételekkel vizsgálták. A glargin inzulin és az NPH inzulin összehasonlításakor nem láttak szignifikáns különbséget a diabeteses retinopathia progressziójában.
Az ORIGIN vizsgálat (Outcome Reduction with Initial Glargine INtervention) multicentrikus, randomizált, 2x2 faktoriális klinikai vizsgálat, mely 12 537, emelkedett éhomi vércukorszintű (impaired fasting glycaemia, IFG) vagy csökkent glükóztoleranciájú (impaired glucose tolerance, IGT) (részvevők 12%-a) magas kardiovaszkuláris kockázatú (CV), illetve ≤1 oralis antidiabetikummal kezelt (részvevők 88%-a), 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő beteg körében zajlott. A résztvevőket vagy FPG ≤95 mg/dl (5,3 mM) éhomi glükózszintre titrált glargin inzulinra (n=6264) vagy standard kezelésre (n=6273) randomizálták (1:1).
Az elsődleges összetett primer hatásossági végpont az első kardiovaszkuláris haláleset, nem halálos kimenetelű myocardialis infarctus (MI) vagy stroke előfordulásáig eltelt idő, míg a második összetett primer hatásossági végpont bármelyik első összetett primer hatásossági végpont előfordulásáig, revaszkularizációs beavatkozásig (coronaria, carotis vagy perifériás ér) vagy szívelégtelenség következtében szükségessé váló hospitalizációig eltelt idő volt.
A másodlagos végpont magában foglalta a bármilyen okból bekövetkezett halált és egy összetett mikrovaszkuláris végpontot.
A glargin inzulin a standard terápiával összehasonlítva nem változtatta meg a kardiovaszkuláris megbetegedés vagy kardiovaszkuláris eredetű mortalitás előfordulásának relatív kockázatát. Nem találtak különbséget a glargin inzulin és a standard terápia között a két összetett primer hatásossági végpont, a kimenetelt befolyásoló bármely összetett végpont, a bármilyen okból bekövetkezett halál vagy az összetett mikrovaszkuláris végpont előfordulása tekintetében.
A glargin inzulin átlagos adagja a vizsgálat végén 0,42 E/kg volt. A résztvevők kiindulási medián HbA1c szintje 6,4%, valamint a kezelés alatt mért medián HbA1c szintje 5,9-6,4% volt a glargin inzulin karon, míg a standard terápiában részesülő betegeknél a követési periódusban mért medián HbA1c érték 6,2-6,6% volt. Súlyos hypoglykaemiás események (érintett résztvevők per 100 kezelt résztvevő év) aránya 1,05 volt a glargin inzulint, míg 0,30 a standard terápiában részesülő csoportban. Az igazolt, nem súlyos hypoglycaemiás események aránya 7,71 volt a glargin inzulin, és 2,44 a standard kezelésben részesülő csoportban. A 6 éves vizsgálat teljes időtartama alatt a glargin inzulint kapó betegek 42%-a egyáltalán nem tapasztalt hypoglykaemiát.
A kezelés alatti utolsó vizit során a glargin inzulin csoportban 1,4 kg-os átlagos testtömeg növekedést, míg a standard terápiában részesülő csoportban 0,8 kg-os átlagos testtömeg-csökkenést figyeltek meg a kiindulási értékhez képest.
Gyermekek
Egy randomizált, kontrollált klinikai vizsgálatban 1-es típusú diabetesben szenvedő (n=349) gyermekeket (6-15 évesek) kezeltek 28 hétig egy bázis-bólus inzulin kezelési séma szerint, ahol a betegek minden étkezés előtt reguláris humán inzulint kaptak. A glargin inzulint naponta egyszer alkalmazták lefekvéskor, míg az NPH humán inzulint naponta egyszer vagy kétszer alkalmazták. A glikált hemoglobinra és a tünetekkel járó hypoglykaemia incidenciájára gyakorolt hatás mindkét kezelési csoportban hasonló volt, az éhomi plazma glükózszint viszont a kezdeti szintről nagyobb mértékben csökkent a glargin inzulin csoportban, mint az NPH csoportban. Súlyos hypoglykaemia is kevesebbszer fordult elő a glargin inzulin csoportban. Az ebben a vizsgálatban glargin inzulinnal kezelt betegek közül 143 folytatta a glargin inzulin kezelést egy nem kontrollos, kiterjesztett, átlagosan 2 évig tartó, utánkövetéses vizsgálatban. Új biztonságossági aggályt nem észleltek ez alatt a glargin inzulinnal végzett kiterjesztett kezelési idő alatt.
Egy glargin inzulint és lispro inzulint, valamint NPH inzulint és reguláris humán inzulint összehasonlító (mindegyik kezelés 16 hétig tartott random elrendezésben) crossover vizsgálatot is végeztek 26, 1-es típusú diabetesben szenvedő, 12-18 éves serdülőnél. Mint a fentebb leírt gyermekgyógyászati vizsgálatban, az éhomi plazma glükózszint csökkenése a kezdeti szintről nagyobb volt a glargin inzulin-csoportban, mint az NPH-csoportban. A HbA1c kezdeti szinttől mért változásai hasonlóak voltak a kezelési csoportok között, viszont az éjszaka során mért vércukor értékek szignifikánsan magasabbak voltak a glargin inzulin/ lispro inzulin kezelési csoportban, mint az NPH/reguláris inzulin csoportban, az átlagos legalacsonyabb érték 5,4 mM vs. 4,1 mM volt. Ennek megfelelően az éjszakai hypoglykaemia a glargin inzulin/lispro inzulin csoportban 32%-ban, az NPH-t/reguláris inzulint kapó csoportban 52%-ban fordult elő.
Egy 24-hetes, párhuzamos csoportos klinikai vizsgálatot végeztek 125, 1-es típusú diabetesben szenvedő 2-6 éves korú gyermeknél, összehasonlítva a naponta egyszer, reggel adott glargin inzulint a bázis inzulinként naponta egyszer vagy kétszer adott NPH inzulinnal. Az étkezések előtt mindkét csoport kapott bólus inzulin kezelést. A vizsgálat elsődleges célja - annak bizonyítása, hogy a glargin inzulin nem rosszabb az NPH inzulinnál a hypoglykaemia tekintetében - nem teljesült, és a glargin inzulinnal a hypoglykaemiás események növekedésének tendenciáját észlelték (glargin inzulin:
NPH inzulin gyakorisági hányadosa (95% CI)=1,18 (0,97-1,44)). A glikált hemoglobin és a glükózértékek változásai hasonlóak voltak a két kezelési csoportban. Új biztonságossági aggályt nem észleltek ebben a vizsgálatban.

5.2. Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás
A humán NPH inzulinnal összehasonlítva a glargin inzulin subcutan injekcióját követően az inzulin szérumkoncentrációk egészséges egyénekben és diabeteses betegekben egyaránt lassúbb és sokkal elnyújtottabb felszívódást mutattak, csúcskoncentráció kialakulása nélkül. A koncentrációk a glargin inzulin farmakodinámiás aktivitásának időbeni alakulásának megfelelően változtak. A fenti 1. ábra a glargin inzulin és a humán NPH inzulin aktivitását mutatja az idő függvényében.
A glargin inzulin naponta egyszer alkalmazva az első adag beadása után 2-4 nappal éri el az steady state szintet.
Biotranszformáció
Diabeteses betegeknél a glargin inzulin subcutan beadását követően a Béta-lánc C-(karboxil) terminális végénél gyorsan metabolizálódik két aktív metabolitot, M1 (21A-Gly-inzulin)-t és m² (21A-Gly-dez-30B-Thr-inzulin)-t képezve. A plazmában a fő keringő vegyület az M1-metabolit. Az M1 expozíció a beadott glargin inzulin adaggal együtt nő.
A farmakokinetikai és farmakodinamiás eredmények azt mutatják, hogy a subcutan adott glargin inzulin injekció hatása leginkább az M1-metabolit szintjén alapul. A glargin inzulin és az m² metabolit a betegek túlnyomó többségében nem volt kimutatható, és amikor kimutatható volt, koncentrációjuk független volt a glargin inzulin alkalmazott adagjától.
Elimináció
Intravénás alkalmazás esetén a glargin inzulin és a humán inzulin eliminációs felezési ideje hasonló volt.
Speciális betegcsoportok
A klinikai vizsgálatokban a kor és nem szerinti, csoporton belüli elemzések nem mutattak semmilyen különbséget a biztonságosságra és a hatásosságra vonatkozóan a glargin inzulinnal kezelt betegeket összehasonlítva a teljes vizsgálati populációval.
Gyermekek
A farmakokinetikát 2 éves és idősebb, de 6 évesnél fiatalabb, 1-es típusú diabetesben szenvedő gyermekeknél egy klinikai vizsgálatban értékelték (lásd 5.1 pont). Glargin inzulinnal kezelt gyermekeknél a glargin inzulin és fő, M1- és M2-metabolitjainak a legalacsonyabb plazmaszintjének mérése azt mutatta, hogy a plazmakoncentrációs minták a felnőttekéhez hasonlóak, és krónikus adagolás esetén a glargin inzulin és metabolitjainak akkumulációja nem bizonyítható.

5.3. A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos - farmakológiai biztonságossági, ismételt dózistoxicitási, genotoxicitási, karcinogenitási, reprodukciós toxicitási - vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény emberen való alkalmazásakor különös veszély nem várható.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1. Segédanyagok felsorolása

Cink-oxid
Meta-krezol
Glicerin
Sósav (pH beállítás)
Nátrium-hidroxid (pH beállítás)
Injekcióhoz való víz.

6.2. Inkompatibilitások

Ez a gyógyszer semmilyen más gyógyszerrel nem keverhető.

6.3. Felhasználhatósági időtartam

2 év.
Felhasználhatósági időtartam az első használat után
A gyógyszert maximum 28 napig, legfeljebb 30 °C-on, közvetlen hőtől és fénytől védve lehet tárolni. A használatban lévő injekciós tollat nem szabad a hűtőszekrényben tárolni.
A fénytől való védelem érdekében az injekciós toll zárókupakját minden egyes injekciózás után vissza kell helyezni a tollra.

6.4. Különleges tárolási előírások

Felhasználás előtt
Hűtőszekrényben (2 °C - 8 °C) tárolandó. Nem fagyasztható!
Ne helyezze az ABASAGLAR-t közvetlenül fagyasztórekesz vagy jégakku mellé. A fénytől való védelem érdekében a patront tartsa a külső dobozában.
Használat során
A gyógyszer első felbontás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.

6.5. Csomagolás típusa és kiszerelése

3 ml oldat patronban (I. típusú, színtelen üveg), dugattyúval (klórbutil gumi) és védőlappal (poliizoprén lap és bromobutil gumi), alumínium fóliával.
Csomagolás: 1, 2, 5, 10 és 10 patront tartalmazó (2 x 5 patronos kiszerelés) gyűjtőcsomagolás. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6. A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések

Az ABASAGLAR-t nem szabad semmilyen más inzulinnal keverni és nem szabad hígítani. Keverés vagy hígítás esetén az idő-hatás profilja megváltozhat, illetve a keverés kicsapódást okozhat.
Inzulin injekciós toll
Az ABASAGLAR patronok kizárólag olyan újrahasználható injekciós tollal használhatóak, amelyek a Lilly inzulin patronjaival történő alkalmazásra javasoltak (lásd 4.4 pont).
Az injekciós tollat az eszköz gyártója által rendelkezésre bocsátott tájékoztató ajánlásainak megfelelően kell használni.
A patron betöltése, a tű felhelyezése és az inzulin injekció beadása során gondosan követni kell a gyártó utasításait az injekciós toll használatára vonatkozóan.
Ha az inzulin injekciós toll sérült vagy nem megfelelően működik (mechanikus sérülés miatt), akkor ki kell dobni, és új inzulin injekciós tollat kell használni.
Ha az injekciós toll meghibásodik (lásd a toll használati útmutatóját), a patronban lévő oldat (100 egység/ml inzulinhoz való) fecskendőbe szívható és beadható.
Fontos, hogy a fecskendők még nyomokban se tartalmazzanak semmilyen más anyagot.
Patron
Felhasználás előtt a patront meg kell tekinteni. Csak akkor használható fel, ha az oldat tiszta, színtelen, nem tartalmaz semmilyen látható szilárd részecskét, és vízszerű a sűrűsége. Mivel az ABASAGLAR egy oldat, nem kell reszuszpendálni a beadás előtt. Az injekció beadását megelőzően el kell távolítani a légbuborékokat a patronból (lásd az injekciós toll használati útmutatóját).
A betegségek esetleges átvitelének megelőzésére minden injekciós tollat csak egy beteg használhat.
Az üres patront nem szabad újratölteni és megfelelően kell eldobni. Mindig, minden injekció beadása előtt ellenőrizni kell az inzulin címkéjét, glargin inzulin és más inzulinok közötti gyógyszerelési hibák elkerülése érdekében (lásd 4.4 pont).