A visszérgyulladás (phlebitis) az egyik legelterjedtebb vénás megbetegedés, amely a felnőttek mintegy 20%-át érinti valamilyen formában. Bár sokszor „ártalmatlan” állapotként tekintünk rá, valójában komoly következményekhez vezethet, ha nem kezeljük időben. Leggyakrabban a helytelen életmód játszik szerepet a kialakulásában: a túlsúly, a mozgáshiány, valamint a tartós ülés vagy állás mind növelik a kockázatot.
A cikk célja, hogy közérthető módon bemutassa a visszérgyulladás és a mélyvénás trombózis közötti különbségeket, ismertesse a visszér okait, a visszérgyulladás tüneteit, a betegség fajtáit, valamint, hogy milyen kezelési lehetőségek állnak rendelkezésre – az otthoni módszerektől kezdve az orvosi beavatkozásig. Végül gyakorlati tanácsokat adunk arra is, mikor kell orvoshoz fordulni.
A visszérgyulladás, más néven phlebitis, leggyakrabban a felületes vénák falának gyulladását jelenti. Orvosi nyelven superficialis (felszíni) thrombophlebitis (SVT), amely jelentkezhet vérrög (trombus) képződésével vagy anélkül. Leggyakrabban a láb vénáit érinti, de ritkábban előfordulhat a karban, a mellkas területén vagy akár a péniszen is. A gyulladás fájdalmat, bőrpírt, irritációt okozhat, súlyosabb esetben pedig elzárhatja a vénát.
A visszeres láb gyakran hajlamosít a gyulladásra, hiszen a pangó vér és a kitágult vénák könnyen begyulladnak. Ez nem csupán esztétikai probléma, hanem komoly egészségügyi kockázat is. A visszér tehát nem csupán „látható ereket” jelent, hanem olyan állapotot, amely kezelést igényel.
A visszérgyulladás többféle formában jelentkezhet, amelyek súlyosságukban és következményeikben is eltérnek. Egyes típusok inkább kellemetlenséget okoznak, míg mások akár életveszélyes szövődményekhez is vezethetnek. Az alábbiakban részletesen bemutatjuk a legfontosabb fajtákat.
Ez a leggyakrabban előforduló típus, amikor a bőrfelszínhez közeli vénák falában alakul ki gyulladás. Különösen gyakran fordul elő visszértágulat talaján, mivel a kitágult erekben pangó vér könnyen begyullad. Tünetei közé tartozik a bőrpír, a helyi duzzanat, a tapintható, kemény „érkötél” és a lokális fájdalom. Bár többnyire nem életveszélyes, kezeletlenül átterjedhet mélyebb vénákra is, és akkor komolyabb problémát is okozhat.
Ez a típus a mélyvénák gyulladását jelenti, amelyhez társulhat mélyvénás trombózis (DVT) is. Sokkal ritkább, mint az SVT, ám jóval veszélyesebb. A mélyben futó erekben keletkező vérrög leszakadhat, és a tüdőbe jutva tüdőembóliát okozhat, amely életveszélyes állapot. Mivel a gyulladásos jelek nem mindig látványosak, a felismerése nehezebb, és gyakran csak ultrahangvizsgálattal igazolható.
Ritkán előforduló, ám jellegzetes kórforma. A gyulladás nem egyetlen vénaszakaszra korlátozódik, hanem ismételten, különböző testtájakon bukkan fel. Gyakran daganatos betegségekhez társul, legismertebb kapcsolata a hasnyálmirigyrákkal van, amelynél a Trousseau-szindróma részeként jelentkezik. A tünetek elhúzódóak és visszatérők, és mindig további kivizsgálást igényelnek, mert hátterükben komoly alapbetegség húzódhat meg.
Ez a típus fertőzéses eredetű. Kialakulhat például intravénás kanül, injekció vagy sérült, fertőzött seb következtében. Nemcsak a vénák gyulladásával, hanem lázzal, hidegrázással, gennyes váladékozással és általános rossz közérzettel is jár. A szeptikus visszérgyulladás sürgős orvosi beavatkozást igényel, mivel a fertőzés a véráramba is bekerülhet, szepszist okozva. Az azonnali antibiotikumos terápia életmentő lehet.
Előfordulhat posztoperatív visszérgyulladás, amely műtéti beavatkozás után alakul ki, illetve traumás eredetű forma is, például közvetlen sérülés nyomán. Egyes esetekben a visszérgyulladás szisztémás betegségek – például autoimmun kórképek – részjelensége lehet.
A vénás betegségek közül a felületes visszérgyulladás (SVT) és a mélyvénás trombózis (DVT) gyakran keveredik a laikusok fejében. Bár mindkettő a vénák érintettségével jár, a kettő közötti különbség létfontosságú, mivel a mélyvénás trombózis életveszélyes szövődményeket okozhat.
Az SVT általában a bőrhöz közel futó vénákat érinti. A gyulladás gyakran jól látható és tapintható jelekkel jelentkezik: bőrpír, helyi duzzanat, kemény, kötélszerű vénaszakasz, valamint fájdalom. A visszér fájdalom ilyenkor lokális, jól körül határolható, és általában a gyulladt ér mentén jelentkezik. Bár az SVT nem szokott közvetlenül tüdőembóliát okozni, a panaszok kellemetlenek lehetnek, és a gyulladás átterjedhet mélyebb vénákra is.
A mélyvénás trombózis (DVT) ezzel szemben a mélyben futó, nagyobb átmérőjű vénákat érinti. Itt vérrög (trombus) alakul ki, amely gátolja a véráramlást, és ha leszakad, tüdőembóliát idézhet elő. A DVT gyakran alattomos: előfordulhat, hogy a beteg nem tapasztal látványos gyulladásos tüneteket, vagy csak enyhe kellemetlenséget érez. Ezért a felismerése nehezebb, sokszor képalkotó vizsgálatokra (például duplex ultrahang) van szükség.
Ez a különbség jól mutatja, hogy míg az SVT inkább „látványos” és fájdalmas, addig a DVT sokszor alattomos, és pont emiatt veszélyesebb.
Az orvos számára a kórelőzmény és a fizikális vizsgálat fontos kiindulópont, de míg az SVT gyakran már ránézésre felismerhető, a DVT-t szinte mindig képalkotó vizsgálattal kell igazolni. D-dimer vérvizsgálat segíthet a trombózis gyanújának alátámasztásában, de nem helyettesíti az ultrahangot.
Mindkét állapot esetén érdemes orvoshoz menni, de különösen fontos, ha a beteg
Ezek a tünetek ugyanis a DVT vagy a tüdőembólia jelei lehetnek, amely azonnali sürgősségi ellátást igényel.
Az SVT és a DVT közötti különbség nemcsak abban rejlik, hogy a vénák mely rétegeit érintik, hanem abban is, hogy mennyire veszélyesek. Míg a felületes visszérgyulladás általában kellemetlen, de ritkán életveszélyes, addig a mélyvénás trombózis súlyos, akár halálos kimenetelű szövődményekkel járhat. A pontos diagnózis és a megfelelő kezelés ezért kulcsfontosságú.
A visszér okai több tényezőből tevődnek össze. A Virchow-triász – a vér pangása, az érfal sérülése és a fokozott véralvadás – alapvetően meghatározza a betegség kialakulását.
A legfontosabb kockázati tényezők:
Ezek a tényezők mind hozzájárulnak a visszeres gyulladás és a mélyvénás visszérgyulladás tüneteihez.
A visszérgyulladás tünetei viszonylag jellegzetesek, így sok esetben már a beteg is felismerheti a problémát. A visszér tünetei közé tartozik a fájdalom, a melegség és a duzzanat, amelyek elsősorban a gyulladt ér környezetében jelentkeznek. A panaszok általában fokozatosan alakulnak ki, és napok alatt válnak egyre kifejezettebbé.
A leggyakoribb jelek a következők:
Bizonyos esetekben további tünetek is társulhatnak: viszketés, feszülés, illetve ha fertőzés is jelen van, akkor láz, hidegrázás és általános rossz közérzet. A visszérgyulladás tünetei tehát sokszínűek lehetnek – a kezdeti enyhe panaszoktól egészen a súlyos állapotig terjedhetnek.
Ezért mindig fontos, hogy a beteg ne bagatellizálja a jeleket, hanem időben forduljon orvoshoz, különösen akkor, ha a panaszok erősödnek vagy kiterjednek a végtag nagyobb részére.
Azonnal orvoshoz kell fordulni, ha a tünetek súlyosbodnak – például fokozódó duzzanat, láz, erős fájdalom vagy légszomj jelentkezik.
Az orvos először fizikális vizsgálatot végez (bőr megtekintése, vénák tapintása, hőmérséklet és pulzus ellenőrzése). Szükség esetén képalkotó vizsgálat – például duplex vagy Doppler ultrahang – igazolja a diagnózist. A D-dimer vérteszt segíthet a trombózis kizárásában. Fertőzés gyanúja esetén tenyésztést is végeznek.
A kezelés a tünetek súlyosságától függ, a vénagyulladás otthoni kezelés kiegészíthető orvosi terápiával.
A gyógyszeres terápia része lehet a visszér gyógyszer alkalmazása is, amely a keringést javítja és a tüneteket enyhíti.
A visszérgyulladás és a mélyvénás trombózis két, egymással rokon, de eltérő súlyosságú állapot. A felületes visszér (SVT) főként kellemetlen tünetekkel jár, míg a mélyvénás trombózis (DVT) akár életveszélyes is lehet. A visszérgyulladás tünetei – fájdalom, duzzanat, bőrpír – jól felismerhetők, de mindig indokolt az orvosi vizsgálat. A kezelésben fontos a vénagyulladás otthoni kezelésének kiegészítése orvosi terápiával, valamint az életmódváltás. Ha időben cselekszünk, a szövődmények megelőzhetők, és a visszeres gyulladás hatékonyan kezelhető.