A csökkent libidó általános problémának számít. Szinte mindenki tapasztalja az aktív szexuális élete folyamán valamikor, sőt becslések szerint minden 4-5. ember akár huzamosabb ideig is. Noha intim gondról van szó, amit sokan tabuként kezelnek, érdemes róla beszélni, és semmiképpen nem szabad félvállról venni! Fontos feltárni, hogy mi állhat a hátterében, hiszen számos egészségügyi probléma kísérőjelensége lehet a szexuális vágy csökkenése, ráadásul a párkapcsolatunknak sem tesz jót.
Cikkünkben bemutatjuk, hogy mi is a libidó, milyen tényezők miatt csökken a nemi vágy, mi hat ki a szexuális teljesítményre, illetve hogyan oldható meg a vágy fokozása, és mikor érdemes szakembert bevonni a megoldás érdekében.
A libidó nem más, mint a szexuális étvágy és annak mértéke. Pszichológiai értelemben tekinthető az életösztön részének is, orvosilag pedig a páciens szexuális működésének fontos jellemzője, ami képet ad az általános egészségi állapotáról.
Teljesen egyén- és kapcsolatfüggő, hogy kinél milyen libidószint számít „normálisnak”. Vannak, akik egész életükben nagyobb kedvet éreznek a szexuális élethez, míg mások kevesebbet. Akkor merül fel gond, ha a libidó az egyén vagy a partner számára zavaró mértékben csökken vagy növekszik, így ez negatív hatással van a kapcsolatra és a mindennapi életre. A vágy lanyhulásának tünetei közé tartozik a csökkent vagy megszűnt érdeklődés a szexuális tevékenység iránt (partnerrel vagy anélkül), a lényegesen kevesebb szexuális jellegű gondolat vagy fantázia, valamint a mindezek miatti feszültség, kellemetlen érzet vagy elégedetlenség.
A legtöbb embernek élete során hullámzó a libidója, amire számos tényező hatással van. Ugyanúgy kihat rá az életmód, mint az egészségi vagy a pszichés állapot, valamint a párkapcsolati problémák. A kor és a hormonváltozások is fontos szerepet játszanak az intenzitásában.
Különböző külső és belső változások okozhatják a libidó szintjének változásait.
A libidó csökkenésének oka leggyakrabban pszichés. A mindennapi stressz, a fáradtság és a kimerültség természetes módon eltereli a figyelmet a szexualitásról: a krónikus stressz ugyanis „harcolj vagy menekülj” állapotban tartja az idegrendszerünket, ami azzal jár, hogy a túlélésre koncentrálva egyszerűen eszünkbe sem jut a szexualitás.
Ebben az esetben nem is magát a vágycsökkenést kell kezelni – hiszen az aktuális élethelyzet természetes velejárója –, hanem valamilyen hatékony stresszkezelési módszerrel lehet megoldani a problémát és növelni a libidót.
Az életkor előrehaladtával is magától értetődően mérséklődik a szexuális étvágy. Az idővel sokaknál megjelenő merevedési zavarok a tesztoszteron szintjének természetes csökkenésével egyidejűleg felvetik a férfi libidó növelésének kérdését, míg a női libidó növelése a változókorral járó ösztrogénszint-csökkenés kapcsán bekövetkező hüvelyszárazság miatt válik aktuálissá.
Az egészséges életmódot folytatók nagyobb eséllyel örvendhetnek kiegyensúlyozott libidónak, mint azok, akik túlsúllyal élnek, mozgásszegény életmódot folytatnak, dohányoznak, vagy rendszeresen heti öt egységnyinél több alkoholt fogyasztanak, esetleg alkalmanként vagy gyakrabban drogokat is.
A túlsúly fizikailag és mentálisan is olyan terhet róhatnak az emberre, hogy egyszerűen kevésbé kívánja a szexet. A mozgásszegény életmód rontja a szövetek vérellátását, így akadályozza a vérbőséget a nemi szervek környékén, ami elengedhetetlen az együttlétekhez.
A dohányzás, az alkohol és a drogok ugyancsak biokémiai szinten akadályozhatják az izgalmi állapot létrejöttét és fennmaradását. A tudatmódosító hatású káros szenvedélyek ráadásul felelőtlen döntésekhez vezethetnek a szexualitás terén is, az így szerzett traumák pedig később akadályozhatják a boldog párkapcsolatban megélt nemiséget.
Ha nőknél nem megfelelő az ösztrogén, férfiaknál pedig a tesztoszteron szintje, annak csökkent libidó lehet a következménye. Noha a nemi hormonok szintjének visszaesése az idő múlásával természetes, fiatalabb korban viszont egyértelműen kezelésre szoruló egészségügyi problémát jelezhet.
A pajzsmirigy rendellenes működése szintén vágycsökkenéssel járhat; főleg a pajzsmirigy-alulműködés tünete lehet a libidó mérséklődése
A női szervezetben a terhesség, a szoptatás és a menopauza során is olyan változások mennek végbe, amik fizikai és pszichés szinten is gátolhatják az izgalmi állapot létrejöttét és fennmaradását. Várandósság után mindenképpen ajánlott megvárni a gyermekágyi időszak végét a teljes értékű szexuális élettel.
Bizonyos betegségek átmenetileg vagy tartósan is akadályozhatják a kielégítő nemi életet. Részben amiatt, mert bármilyen betegség miatti fizikai vagy mentális diszkomfortérzet esetén eleve csökkenhet vagy átmenetileg meg is szűnhet a vágy; részben pedig azért, mert a kórképek a vérkeringés szintjén vagy biokémiai folyamatok révén is akadályozhatják az aktus létrejöttét. A cukorbetegség, illetve a különböző szív- és érrendszeri problémák mind ilyenek lehetnek.
Az alacsony önértékelés, a testképzavar, a szorongás, a depresszió vagy a pánikbetegség olyan pszichés vagy testi diszkomfortérzettel járhat, ami tartósan elvonhatja a figyelmet a szexualitásról. Megfelelő kezeléssel és az életkedv visszanyerésével általában magától visszatér a libidó.
Bizonyos fogamzásgátlók, antidepresszánsok vagy magas vérnyomásra szedett gyógyszerek mellékhatása is lehet a libidócsökkenés. Fontos, hogy bármilyen nem kívánt mellékhatás jelentkezésekor haladéktalanul konzultáljunk a kezelőorvossal.
Vágycsökkentő tényező lehet a párkapcsolati stressz, a kapcsolatra súlyként nehezedő egyéb krízisek, vagy ha már egyszerűen nem kívánjuk a partnerünket. Valójában ezek is a libidócsökkenés leggyakoribb okai közé tartoznak, és megoldásuk olyan megközelítést igényel, hogy ne csak a libidócsökkenést tapasztaló egyénre fókuszáljunk, hanem a környezetére is, amiben esetleg a probléma gyökere rejlik.
Szerencsére sok mindent tudunk tenni a libidó növeléséért, ugyanakkor tény, hogy a háttérben álló probléma feltárása után lehet hosszú távú megoldást találni.
A rendszeres mozgás és erősítés (pl. súlyzós edzések), a káros szenvedélyekkel (dohányzás, alkohol, illegális szerek) való felhagyás, az egészséges testsúly elérése és megtartása, a kiegyensúlyozott táplálkozás és a pihentető alvás mind hozzájárulnak a testi és mentális harmóniához, ezáltal a libidó helyreállásához.
Az olyan stresszoldó technikák, mint a meditáció, a relaxáció vagy a jóga, rengeteget segíthetnek a libidó növelésében. Sokak számára a sporttevékenység, a naplóírás vagy bármilyen kreatív hobbi jelent feszültségoldó kikapcsolódást. Ne habozzunk pszichológushoz fordulni, ha úgy érezzük, hogy segítségre van szükségünk a mindennapi terhek cipelésében, vagy olyan krízisben vagyunk, amiből nehezen találjuk a kiutat!
A nyílt kommunikáció már fél siker. Beszéljünk a partnerünkkel arról, hogy mi zajlik bennünk – ahelyett, hogy megpróbálnánk kitalálni a másik gondolatait, érzéseit. Párterápia vagy szexuálterapeuta segítsége átütő sikert hozhat a kapcsolat megújulásában és a libidó visszatérésében.
Számtalan lehetőség kínálkozik arra, hogy egy kis változatosságot és izgalmat csempésszünk a szexuális életünkbe. A romantikus közös programokon kívül – vagy éppen azok részeként – elgondolkodhatunk a hálószobán kívül más helyszíneken és kellékeken, például fehérneműkön vagy felnőtteknek szánt játékszereken.
A kóros mértékűnek ítélt libidócsökkenésen szexuális oktatás és tanácsadás segíthet mentális szinten, fizikailag pedig a gyógyszeres kezelés (akár hormonkezelés).
A ginzeng, a macagyökér és a ginkgo biloba tartalmú étrend-kiegészítők mind hatékonyak lehetnek a libidó növelésére. A gyógyszertárakban számos potencianövelő készítmény kapható gyógynövény eredetű összetevőkkel.
Látszólag nem könnyű eldönteni, hogy melyik az a pont, amikor érdemes szakemberhez fordulni a libidócsökkenés kezelésére. Mégis akad néhány támpont, ami segít választ adni erre a kérdésre.
Amennyiben sejtjük a libidócsökkenés pszichés okát – ami leggyakrabban valamilyen nagy volumenű változás vagy krízishelyzet –, akkor a dolog természetétől függően rögtön fordulhatunk pszichológushoz vagy szexuálterapeutához. Ha viszont fennáll az esélye annak, hogy fizikai eredetű ok áll a vágy lanyhulásának hátterében, javasolt az orvosi kivizsgálás.
A libidó nem más, mint a szexuális étvágy és annak mértéke. Teljesen egyén- és kapcsolatfüggő, hogy kinél milyen libidószint számít „normálisnak”. Akkor merül fel gond, ha a libidó az egyén vagy a partner számára zavaró mértékben csökken vagy növekszik, így ez negatív hatással van a kapcsolatra és a mindennapi életre. A legtöbb embernek élete során hullámzó a libidója, amire számos tényező hatással van.
A libidó csökkenésének oka leggyakrabban pszichés. A mindennapi stressz, a fáradtság és a kimerültség természetes módon eltereli a figyelmet a szexualitásról. Az életkor előrehaladtával is magától értetődően mérséklődik a szexuális étvágy. Az idővel sokaknál megjelenő merevedési zavarok a tesztoszteron szintjének természetes csökkenésével egyidejűleg felvetik a férfi libidó növelésének kérdését, míg a női libidó növelése a változókorral járó ösztrogénszint-csökkenés kapcsán bekövetkező hüvelyszárazság miatt válik aktuálissá.
Az egészséges életmódot folytatók nagyobb eséllyel örvendhetnek kiegyensúlyozott libidónak, mint azok, akik túlsúllyal élnek, mozgásszegény életmódot folytatnak, vagy káros szenvedélyekkel élnek. Hormonális változások is okozhatnak libidócsökkenést (pl. alacsony tesztoszteronszint, pajzsmirigy problémák, terhesség, szoptatás vagy menopauza), mint ahogy egyes betegségek, gyógyszerek vagy a párkapcsolati problémák is.
A libidó növelése a feltárt ok kezelésén túl életmódbeli változtatásokkal, megfelelő stresszkezeléssel, nyílt kommunikációval, a szexuális élet izgalmasabbá tételével, gyógynövényes kezeléssel vagy szakember bevonásával lehetséges.